Ráadásul még a telefonos információ nyújtás is korlátozott, mert nem elég, hogy nekem kell felhívnom őket saját pénzen (sokszor nem 40-es számon, ide-oda küldözgetve), de ráadásul korlátozott időben, hiszen du. 5 után pl. kevés bank vagy éppen biztosító ügyfélszolgálata tart nyitva.
Amikor pedig megadnak egy telefonszámot, azon gyakran nem veszi föl senki.
Wellcome XXI. század!

A bankok és a biztosítók weblapjai azonban nem csak, hogy kalkulátorokat, de még információkat is alig tartalmaznak.
Jó ez nem teljesen igaz, hiszen a kötelező biztosításra szinte mindegyik biztosítónak van internetes kalkulátora (ha pedig nincs, ott a netrisk), azonban motor cascóra egyiknek sincs.  De sok helyen még autó cascót sem tudunk kalkulálni neten.
(nem is beszélve arról, hogy hányszor követnek el olyan hibát, hogy a hirdetésükbe nem az adott kampány saját oldalára visznek a website-on belül, hanem a központi oldalra, ahol aztán nyoma sincs annak az akciónak, ami behozott minket...)

Mit tehet ilyenkor az ember? Káromkodás után telefonhoz nyúl, és kiszolgáltatottként, keserű szájízzel telefonálgat folyamatosan, jegyzetel szorgalmasan, mert írásban csak nehezen és küldenek információt.

Megint jön a szokásos kérdés: miért?
Miért nehezítik meg a bankok és a biztosítók az ügyfelek helyzetét és persze a saját dolgukat?
Olyan sokba kerülne egy normális kalkulátort és használható leírásokat fölrakni az oldalra?
Sok helyen ugyanis a leírás hihetetlenül gyenge, ráadásul nem csak, hogy emberi nyelven nincs fönt az anyag, de még az általános szerződéses feltételeket sem lehet megtalálni.

Így mi történik: a bank és a biztosító üzemeltet egy (ilyen-olyan) ügyfélszolgálatot, drága pénzért (az ügyfelek pénzéből), a szükségesnél több élőmunkaerőt  fenntartva.
Az ügyfél pedig rengeteg felesleges időt tölt el a számára szükséges adatok felderítésére, ráadásul ezt nem is akkor, amikor ő szeretné, hanem akkor amikor a szolgáltató jónak látja.
Nyilván azért van egyébként az ügyfélszolgálatban az időbeni megkötés, mert este, amikor (szerintük) a kutya nem érdeklődik a szolgáltatásuk iránt, nem fizetnek embereket feleslegesen.
De könyörgöm, mikor van máskor ideje nyugodtan foglalkozni ilyen témákkal az embernek? Sokan dolgoznak ám napközben, és nincs lehetőségük máskor is foglalkozni ezekkel az ügyekkel...

Persze még azt is mondhatnánk, direkt nincsenek kint minden információ, mert majd a telefon végén levő ember jól eladja a terméket, de persze a telefon végén nem értékesítő van, aki el akarja adni az adott szolgáltatást, hanem egy olyan ember, aki le akarja tudni az ügyfelet, mert már vonalban van a következő hülye.

Ok, bankok, biztosítók, megtehetik.
De mit tanulhatunk ebből mi, kkv-k?
Először is, ha a weblapon minden információ fent van, amire az érdeklődőnknek szüksége van, akkor azzal komoly bizalmat ébreszthetünk.
Hiszen ha valaki keres valamit és az fontos neki, akkor az minden, még egyszer mondom: MINDENT elolvas róla.
Tudni akarja a részleteket, tulajdonságokat, árakat, lehetőségeket, attól függően, hogy mit kínálunk.
Ha nem kap meg mindent (mondjuk este 10-kor), amire szüksége van, akkor lehet, hogy később nem tér vissza rá, később nem fog telefonálni, még akkor sem, ha valóban szükséges neki.
Egyszerűen felhívja azt, aki később eszébe jut, és elmegy máshoz.

Ha elég sokat adunk, és meggyőző az információ tartalom a weblapunkon, akkor van esély arra, hogy felveszi velünk a kapcsolatot, ír egy e-mailt, vagy másnap hozzánk tér vissza.
A kis- és középvállalkozások, vállalkozók, mikróvállalkozások nagy része nem teheti meg azt, hogy ne szolgálja ki az ügyfeleit normális módon már a weblapján is, ugyanis, mi nem vagyunk olyan helyzetbe, hogy kényszerítsük az ügyfelet.

Nekünk nem csak 3-4 konkurenciánk van, így meg kell ragadnunk minden lehetőséget, ahol az ügyfelet megfogjuk, és erre remekül alkalmas a web, ami akkor és ott nyújt információt illetve szolgáltatást az érdeklődőnek (a leendő ügyfélnek), amikor és ahol ő akarja.
Ráadásul mi jobb annál, mint amikor egy ügyfél tőlünk tanul meg dolgokat, és a mi szempontrendszerünk alapján veszi fel a kapcsolatot másokkal, és a mi érveinket keresi mások kommunikációjában?

Meg különben is, milyen egy kapcsolat az, amelyik úgy kezdődik, hogy valamire kényszerítjük (vigyázz, az ösztönzés az más!) a leendő üzletfelünket?

Mert a biztosítók és a bankok sokszor ezt teszik.
Megtehetik? Igen.
És jó ez nekik? Nem.
Amint lesz egy jobb ajánlat, egy kicsit több figyelem, azonnal elmegy tőlük az ember.

Mi, kkv-k megtehetjük?  Nem.
És meg akarjuk teni? Dehogy is!
A mi ügyfelünk érezze magát partnernek: egyenrangú félnek az üzletben, és akkor mindketten jól járunk.
Ez a hosszútávú kapcsolat alapja, és ez elkezdődik jó esetben már a weblapunkon is.