A mai reggelimet két tárgyalás között az Ikeában költöttem el, ahol az ilyenkor szokásos vásárlóközönség volt leginkább jelen: kismamák, várandós lányok, asszonyok, és persze nyugdíjasok.



Hozzám legközelebb három nyugdíjas néni ült, és egyszer csak a következő beszélgetésfoszlányra kaptam fel a fejem:

- ... múlt héten bejelentettem a gázóra állását interneten, de nehéz volt.

- Lassan tudtál regisztrálni?

- Igen lassan, nem volt könnyű.

Gondoltam: persze biztos nehéz lehetett szegénynek végigverekedni magát  az internetes regisztrációkon, megerősítéseken, űrlapokon, biztos most kezd internetezni, nem csoda, hogy nehéz volt. (Persze ekkor már nagyon figyeltem, bevallom.) De folytatták a beszélgetést

- A múltkor, amikor az áramot regisztráltam, az sokkal könnyebben ment, de itt a gáz bejelentésekor olyan nehezen kezelhető volt a honlap...

Na ettől teljesen készen voltam, hiszen még pár hasonló mondatból kiderült, hogy a hölgyek nem ma kezdték a „szakmát”, rutinos internetezők. Leveleznek, keresnek, fényképeket nézegetnek, recepteket gyűjtenek, információkat böngésznek utazásról, receptekről, szabásmintákról. Gyakorlatilag minden jellemző és fontos dolgot csinálnak interneten, amit fiatalabb társaik.



Két tanulsága van a dolognak: 

1. Bármilyen szakterületen is vagy, ne gondold, hogy a célpiacod nem keres interneten. Látod, a nyugdíjasok is aktívan használják már az internetet, biztos, hogy a Te ügyfeleid is, maximum olyan az online kommunikációs, hogy nem vagy képes eljutni hozzájuk.


2. Ha van honlapod (főleg ha van rajta regisztráció, kapcsolat felület, vásárlási lehetőség, stb. ) akkor az nagyon egyszerű, nagyon könnyen kezelhető és nagyon egyértelmű legyen!